Iskolás korom óta tanár akartam lenni, de mindig tudtam, hogy "nem középiskolás fokon" fogom űzni ezt a kegyetlen ipart, és főleg nem a mai áldatlan állapotok közepette, ebben a haldokló oktatási rendszerben, rettenetes intézményi környezetben. A középiskolában többnyire szenvedtem az órákon, nagyon kevés jó tanárom volt. Ami miatt hálás vagyok, az az, hogy a divatos idegennyelvek helyett annó a latint választottam. Ez igen jó döntés volt a nyelvészeti "karrierem" felépítéséhez. Kicsit tanultam ivritül (héberül) és ógörögül is, illetve németül és olaszul is gagyogok, az olasz középfok a 4 év kemény latin után lófityfiritty volt, nagyjából 1 év alatt eljutottam erre a szintre. Az olasz kultúráért, fociért és pasikért, de főleg a gelatóért rajongok! A gimiben folyton azon agyaltam, hogy én mennyivel jobban, lelkesebben tudnék tanítani, mint a legtöbb szürke, kiégett, unalmas tanárom. De nem vagyok bolond (nagyon), szóval az egyetem (ELTE-BTK) és a Waldorf tanárképzés félig-meddig elvégzése után (ahol minden tanult módszert beépítettem a saját tanítási gyakorlatomba, ami tetszett, és semmi olyannal nem fárasztom a tanítványaimat, amit hülyeségnek tartottam már akkor is), inkább olyan munkahelyeket kerestem, amiknek ugyan volt köze ahhoz, amit sok évig tanultam, de nem tűntek olyan deprimálónak, mint a mai iskolák. Voltam újságíró (ez is csalódás volt, majd mesélek róla, hogy miért, és hogy szerintem mi a baj a mai újságírással), súgtam és megoldókulcsokat csempésztem érettségin és kompetenciafelméréseken a Rogers Gimnázium iskolatitkáraként (ez a meló amúgy teljes tévút volt, és nem a gyerekek miatt), voltam könyvesbolti eladó (Pagony, Agykontroll - ezeket nagyon szerettem, de ahogy pár év után érezni kezdtem a kiégés jeleit, továbbálltam inkább),
a Tericum kiadónál és az Agykontrollnál fordítóként (angolról)
és szerkesztőként dolgoztam (amíg haldokolni nem kezdett a könyvszakma, addig ezek voltak a legszórakoztatóbb, legkedvesebb munkáim), ezeket hébe-hóba alkalmanként jelenleg is csinálom, de önmagában sajnos kevés a megélhetéshez. Voltam bútorüzletben vevőszolgálati munkatárs, kezeltem panaszt jótálltam miközben jót álltam írásban és szóban, ami ugyan testhezálló feladat volt, csak a cégvezetés volt minősíthetetlen, úgyhogy el kellett jönnöm onnan is, nehogy kinyírjak valakit. Életszemléletem alapvetően spirituális, ha új tantárgyat találhatnék ki, az az önismeret lenne, van is hozzá tantervem, amit hobbiból rakosgatok össze, és bár nem vagyok elszállt ezozizi, sem kívül, sem belül, azért az asztrológia őrült beszédében tudok rendszert találni. A humor életelemem, szükségem is van rá, mivel jelenleg egy multi hűtőraktárában vagyok targoncavezető, amit nehéz lenne depisen kibírni. Az a csodálatos tapasztalatom, hogy eddigi kalandjaim során a munka területén számos munkahely közül leginkább itt tudok pedagógusként működni... 45 éves vagyok, a B oldalt taposom, de szerencsémre ez nem látszik rajtam... :) Minden korosztállyal (0-120) megtalálom a hangot, évtizedek óta sikeresen készítek fel magántanítványokat nyelvtanból (amit én picit komolyabban nyelvészetnek hívok - majd elmondom a különbséget Neked is), és imádom a magyar nyelv szépségét és logikáját, és Veled is megszerettetem, bármilyen rosszul is tanítják ezt a tárgyat manapság. Figyelem! Ha az én óráimat választod, annak komoly következményei lehetnek: súlyosan rákattansz az anyanyelvedre, elkezded érteni és profin használni írásban és szóban egyaránt, majd idővel ezen tünetek odáig súlyosbodhatnak, hogy a sikeres felvételi (bárhonnan bárhova) után a választott idegennyelveket is könnyebben fogod megtanulni, mert feltárul előtted a nyelvi logika csodálatos, élvezetes, kreatív világa. Ne feledd, hogy a nyelv a gondolkodás alapja is. Aki nem tud írni, olvasni, beszélni választékosan és helyesen a saját anyanyelvén, az valójában gondolkodni sem képes értelmesen. :)