Szia!
A gyerekek szemléletében az egész kaland csak izgalmas játék, amelyben az ösztönök irányítják őket minden felelősségtudat, erkölcsi mérlegelés nélkül. A kis életképnek valós tartalma lehetett egykor, de ennek megfogalmazása már a felnőtt költőé.
A visszataszítónak tartott varangy jelzője, a „rút” talán igazolja a gyermeki logikával elkövetett tett jogosságát. Ennek a sajátos érzésnek az ellentmondásosságát sugallják a csillogó, szikrázó ékszer-metaforák (smaragd, rubin, gyémánt, türkiz, zafír). Ezek a még élő állatot mutatják be, s általuk válik az „undok anya-béka”-gyilkosság valamiféle kalandos kincsvadászattá.
Az utolsó – elkülönített – versrészletben kétféle szemlélet áll egymással ellentétben. A felidézett régi emlékben a gyermeki én még őszintén, kendőzetlenül vállalja a kegyetlenséget, a csata vad szépségét és mámorát, ám az utolsó sor metaforái(„mi hóhérok, mi törpe gyilkosok”) a felnőtt nézőpontjából értékelik a véres játékot. A többes számú személyes névmás további gondolatokat ébreszthet: a felnőttben is ott szunnyadnak a gyilkos ösztönök, s ezeket vagy kiéli, vagy elfojtja az ember.