Szia!

1.
"Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."


Az "egyedüli példány" az egyéniségre, az individuumra utalhat, Vagyis, hogy az egyén, ha megszületik, onnantól kezdve egy jól elkülöníthető, felismerhető tagja a közösségnek. "Fán sem nő egyformán két levél". Descartes, Hegel, Schopenhauer, és sokan mások foglalkoztak az individualizmussal, akik Kosztolányi korában már jól ismertek voltak. A legtöbb ember nem különleges, de egyedüli. Még az ikrek is különböző testtel és öntudattal rendelkeznek.

Az emberi élet megismételhetetlenségére is utalhat a szókapcsolat: "A nagy időn se lesz már hozzá hasonló."
Ez azt jelentheti, hogy az ember nemcsak térben, hanem időben is egyedüli példány.
Semmi reinkarnáció, semmi újjászületés. Egyszer élünk.

A költemény hiányolja a vallási megközelítést, annak ellenére, hogy egy középkori egyházi temetési szertartás szövegét (első magyar szövegemlékünk) dolgozza át.
A szerencse és a vegyszer szavak erre utalnak.
Vagyis a vers azt sugallja, hogy bár minden ember megszületése egy"csoda", a nagy időszalagon senki nem különbözik többi milliárd társától.

2.
A második kérdés egy kis magyarázatra szorul.
Nem a lírai én halt meg a vershelyzetben, hanem egy E/3 személyű lírai alany, akiről a lírai én beszél. (sőt lírai "mi")
Pontosítanád a kérdést, ha lehetséges? Vagy pont így lett megfogalmazva?