Luis Alberto Clavería Hernández vagyok, Kubában születtem, felmenőim pedig Spanyolországban. Magyarországon is folytattam egyetemi tanulmányaimat, amíg végül is ideköltöztem.
1998 óta tanítom a spanyol nyelvet, mint főállású nyelvtanár. A tanítás az én családomban hagyomány – többen is a tanári, pedagógiai pályát választották: édesapám, valamint unokatestvéreim, akik egyetemi professzorok voltak. Ennek nyomán én pedig már iskolai éveimben is ezt követve segítettem osztálytársaimnak, és korrepetáltam őket.
Vagyis szeretek tanítani. Számomra a spanyol nyelvtanítás nem iskolai munka, hanem élvezetes hobbi. Éppen ezért mindig azon vagyok, hogy a tanuló se tantárgyként tekintsen a spanyol nyelvre, hanem élvezze megtanulni azt. Számomra öröm látni, ahogy a diákjaim fokozatosan elsajátítják azt a szép nyelvet, ami nekem születésemtől fogva megadatott. Azt, amikor diákjaim eljutnak arra a szintre, hogy beszélgetni tudnak velem spanyolul, vagy amikor az kiszemelt állást megkapják, vagy például akkor, amikor sikeresen megszerzik a nyelvvizsgát. De az is nagy siker, ha például egy diákom megnyer egy országos bajnoki díjat – ilyen is volt!
A tanítási módszerem arra irányul, hogy a diák magáévá tegye a nyelv sajátosságait, hogy nehézség nélkül, reflex-szerűen tudjon beszélni, megnyilvánulni, és ennek köszönhetően megfelelni, boldogulni, spanyol nyelven is.
A spanyol nyelvterület sokszínűsége, mélyen gyökerező, világra ható kultúrája, és mindezek pozitív energiája az a mozgatórugó, ami akaratlanul is irányítja óráimat. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert diákjaim a legkülönbözőbb igényekkel kerestek meg az évek alatt: beszédfejlesztés, kezdő, haladó, szakmai, üzleti, nyelvvizsga stb., hogy csak néhány tipikus igényt említsek. Azonban az én hozzáállásom minden esetben azonos volt: az óráknak könnyűnek és élvezetesnek kell lenniük, mert számít életszerűnek. A nyelv szerintem ugyanis nem csupán tantárgy, és nem is szabad így prezentálni. A humor, elegancia, könnyedség és kultúra mind olyan esszenciális elemek a spanyol nyelvben, melyeket át kell élni ahhoz, hogy valójában tudjunk spanyolul érezni, beszélni.
Nálam a spanyol nyelvtanulás mellett, ha az idő engedi, kultúrával is foglalkozunk: érintjük a spanyol nyelvterület történelmét, vagy akár a szavak etimológiáját is, ha a diákot érdeklik ezek a területek